Niccolo Ammaniti Rómában született 1966-ban és már a ’90-es évektől megnyerte magának úgy az olasz, mint a külföldi olvasókat. Műveit 44 országban fordították le. Összesen négy film készült regényeiből: L’ultimo capodanno (Marco Risi rendezésében 1998-ban); Branchie (Francesco Ranieri Martinotti rendezésében 1999-ben); Io non ho paura és Come Dio comanda (Gariele Salvatores rendezésében 2003-ban illetve 2008-ban).
Több könyvét is lefordították magyarra, az Én és te idén jelent meg az Európa Könyvkiadónál. A regény egy tizennégy éves tinédzserről, Lorenzo Cuniról szól. A Rómában élő fiú kissé zárkózott, befelé forduló, de élénk fantáziájú és rendkívül fogékony. Nem szeret társaságban lenni, gyakran kerüli az embereket, mégis, határtalan képzelőereje segítségével elmeséli édesanyjának napjait, melyeket, a valóságtól teljesen eltérően lelkesítőnek és mulatságosnak fest le. Egy nap Lorenzo szabadjára engedi fantáziáját és azzal áll elő, hogy egy osztálytársnője elhívta őt síelni Cortinába. A hazugság viszont egy sor félreértést eredményez, mígnem Lorenzo azon kapja magát, hogy ténylegesen be kell csomagolnia és elindulnia. A cél természetesen nem lehet Cortina, így Lorenzo, a magány és az öröm vegyes érzései közepette úgy dönt, hogy a pincében rejtőzik el. A nyugalmat Olívia töri meg, aki befészkeli magát a Lorenzo által kialakított védőburokba. A részlet erről a két személy közti „összeütközésről-találkozásról” szól. Lorenzo megpróbálja elküldeni rejtekhelyéről Olíviát, de abban a pillanatban hirtelen megszólal a fiú telefonja és látja, hogy az édesanyja keresi. A fiúcska nem tud tovább ellenállni anyja kéréseinek és szülői aggodalmainak. Édesanyja azonnal beszélni szeretne a cortinai kislány szüleivel, akinek - Lorenzo bonyolult tervei szerint - Cortinában kellett volna vendégül látnia őt. Egy tinédzsernek nem mindig könnyű nyitni a világ felé, úgy ahogy felnőni sem könnyű és belevetni magunkat az életbe… ezt bizonyítja ez a regény is.
