A szicíliai író, akinek legfontosabb műve egyetlen regénye, a halála után 1958-ban kiadott A párduc című családregény volt, 1896. december 23-án született Palermóban, és 1957. július 23-án Rómában hunyt el. Egyetlen gyerek volt, miután húga meghalt diftériában: édesanyja erős egyéniségként komoly befolyást gyakorolt magányos, hallgatag fia életére. Szolgált a hadseregben, az elvesztett Caporettói csata után egy ideig magyar hadifogolytáborban raboskodott, de sikerült megszöknie. Hadnagyként szerelt le, és visszatért Szicíliába: utazgatott édesanyjával, és folytatta nyelvi tanulmányait. Ebben az időben fogant meg az agyában A párduc ötlete: eredetileg úgy tervezte, hogy egy nap alatt játszódik majd, akárcsak az Ulysses.
1932-ben nősült meg Rigában, felesége, Alexandra Wolff von Stomersee a pszichoanalízis iránt érdeklődő nemesasszony volt. Eleinte Palermóban éltek Lampedusa édesanyjával, de a két nő összeférhetetlensége miatt hamarosan visszatértek Lettországba. 1956-ban fejezte be A párducot, egy évvel később tüdőrákot állapítottak meg nála. Halála után jelent meg A párduc, amelyért posztumusz részesült a rangos Strega Díjban 1959-ben.
